fbpx
A sokoldalú fejlesztés fontossága
Gyerek és tini kangoo edzésekről,  Tanács kangoo edzéshez

Sportolás gyermekkorban – A sokoldalú fejlesztés fontossága

A cikket egy iskolai edzés ihlette. Huncut kisfiú testvérpár, szikár testalkat, napbarnított bőr. A kangoo cipőben felállni fél másodpercig sem okozott problémát, mondták menni fog, hiszen fociznak. Életvidámságukkal azonnal le vettek a lábamról, ami nem jelenti azt, hogy nem figyelmeztettem volna Őket, hogy “lassabban” “nincs futás” “ésszel”. Mindketten estek egyet-egyet az edzésen, nézzük hogyan, mi történt és mit tudtam meg.

Egy kiegészítő információval kezdenék “gyerek kangoo – futás” témakörben. A fiatalok edzésén, fogócska vagy kidobós közben más jellegű a futás, mint amikor Gizi anyu kimegy a Margitszigetre. Gyors irányváltások, hirtelen megállás majd robbanékony újraindulás szükséges a felsorolt játékok sikerességéhez. Mindez futva kangoo cipőben nagy önfegyelmet és környezeti alkalmazkodást kíván meg. Pontosan ezért a sportfoglalkozásokon gyakrabban vannak ezek a játékok valamilyen lépéssel. Pl. terpesz zár, sarokhúzás stb.

galamb póz
A jógafoglalkozásokról ismert galamb póz

Tehetséges rosszcsontjaim mindketten a játék hevében “kicsit belefutva” estek el. Egyiküknek irányváltás közben csúszott ki az elől lévő lába, galamb pózba érkezve. Hirtelen csend lett a helységben, amolyan “a kés megállt a levegőben” majd felnézett a kis srác, nevetett egyet, felpattant és folytatta a játékot.

Nem sokkal később testvére éppen menekült fogócska közben, a kelleténél intenzívebben szeretett volna gyorsítani, előre dőlt. Így bukott orra, vagyis mégsem … letette a két tenyerét majd nagyon emlékeztetve a lenti látványtánc elemre (félidőnél a videóban), testét hullámzó mozdulattal érkeztette le a földre. 

Ámultam és bámultam, viccesen megjegyeztem, biztos vagyok benne, hogy bármelyik torna klub azonnal leigazolná mindkettőjüket.

Mitől van az, hogy egyik gyerek a legkisebb szellőtől eldől mint egy zsák krumpli, más ilyenekre képes?

Ez bizony a sokoldalú fejlesztésnek köszönhető, amit édesapjuk is visszaigazolt. A srácok a focit emelik ki, az az aktuális kedvenc, amiből a legtöbb edzésük és korosztályos versenyeik vannak.  Azonban, mint a szülőktől megtudtam, rendszeresen jógáznak, teniszeznek. Korábban jártak küzdősportra és amikor a család ideje engedi bicikliznek, görkorcsolyáznak, eveznek, kirándulnak.

Erre én csak annyit mondok “így kell ezt csinálni”.

Mert a gyermekkor kiválóan alkalmas arra, hogy sok mindent kipróbáljunk, tudjuk mi az erősségünk, mi az amit szenvedéllyel vagy hobbi szinten csinálnánk. Hogy fejlődjenek és rugalmassá váljanak az izmok. Kialakuljon a testtudat, ismerjünk fogásokat, dobásokat, jó legyen az egyensúlyérzékünk.

Korunk hatalmas előnye, hogy ennyi minden elérhető, kipróbálható. A versenysportolók is végeznek keresztedzéseket és többek nem is az “első saját” sportágukban érnek el kiemelkedő sikereket. De bármerre sodorjon is a sors szele, a sportfoglalkozások közben felszedett tudás, az állóképesség, az ütemérzék, a célzási pontosság, az egyensúly érzék vagy a mozgásminták örökre ott lesznek velünk. Az élményekhez tudnám hasonlítani, “az idő megkoptathatja a fényét, de el senki sem veheti”.

Éppen ezért arra buzdítok mindenkit, próbáljon ki több és több sportágat amíg csak teheti. Biciklizzen, rollerezzen a szabadban, tanuljon meg úszni, ismerkedjen a lovaglással, csatoljon télen sílécet, nyáron wakeboardot. Próbáljon ki küzdő- és csapatsportot, játsszon labdajátékot, húzzon kangoo cipőt. Egy a lényeg, legyen jó kedv és egészség.